Nem kell egy túlfűtött Fradi drukkernek lenni ahhoz, hogy pár dolog feltűnjön a szegedi szurkolói attitűdben. Nyilvánvalóan elfogadható megközelítés, hogy nem feltétlenül kell egy sporteseményen mondjuk egy szerbiaihoz hasonlóan már-már háborús hangulatot produkálni több ezer felpörgött rajongónak. Az is elfogadható, hogy egy Pick Szeged támogatót nem hoz lázba a mezei hatodosztály kiesőjével vívott párharc. Nade.
Hogy egy BL mérkőzésen (Pick-Minszk), aminek ráadásul valós tétje és pláne valós hazai győzelmi esélye van (lett is) a szurkolói lendület valahol a belgyógyászati szakrendelés és a nyugdíjas olvasókör között legyen félúton, az már nehezebben kezelhető. A hazai "B közép" mind a tizenhat tagja (lehet, hogy tévedek, de +/- 3-al kiegyezhetünk) erősen buzdított ugyan, - volt két dob is, ja és a bika - de a túloldalon vezénylő magányos törzsszurkolóval együtt is erősen hajaztak a karakószörcsögi kuglicsapat erdei nyolcadosztályba való feljutásáért szorító helyiekre. Néha az volt az érzésem, hogy Mikler jobban szurkol a közönségnek, mint fordítva.
A meccs végén előírásszerűen felsorakozó izmos biztonsági hadsereg ebben a szituációban meg kifejezetten tréfás volt. Ahogy eltökélten álltak a vérmes, 90/75-re felpörgött, távozó közönséggel szemben védve az EU-s előírásokat.
A meccs végén előírásszerűen felsorakozó izmos biztonsági hadsereg ebben a szituációban meg kifejezetten tréfás volt. Ahogy eltökélten álltak a vérmes, 90/75-re felpörgött, távozó közönséggel szemben védve az EU-s előírásokat.
Egy 170ezres városban, az ország élvonalbeli csapata ennél talán jóval többet igényelne.
Szegediek!
Ennyi? Egy kicsit magasabb fokozatra nem lehetne?
