Gulyás Gergely ütős levelet írt a Magyarországot gyalázó
amerikai professzornak
Tisztelt Scheppele Professzor!
2013. április 5. 08:07
Folyamatos erőfeszítései, hogy Magyarországot egy zsarnoki „Frankensteinként”
fesse le, azt a gyanút keltik bennem, hogy tudományos értekezéseit személyes,
politikai, vagy más megfontolások hatják át.
„Meghallgatva Önt élőben a Helsinki Bizottság közelmúltbéli Magyarországról
szóló meghallgatásán és olvasva utána kiadott hosszú nyilatkozatát, válaszolnom
kell megalapozatlan állításaira és ténybeli tévedéseire, mert a tudományos élet
szabadsága – amit messzemenőkig tiszteletben tartok – nem egyenlő azzal,
hogy valaki függetleníti magát a tényektől.
Meglepett, hogy miután a szocialista-liberális kormány alatt részben az Alkotmány-előkészítő
bizottság tanácsadójaként négy évet töltött Magyarországon és elmerült a magyar
politika szövevényes részleteiben, mégis ordító hibák csúsznak a magyarországi
alkotmányos változásokról szóló írásaiba. Azt kell mondanom, ez nemcsak a nyilvánosság,
de az olyan jól tájékozott véleményvezérek számára is félrevezető, mint Paul
Krugman, aki ha tudatában lenne e torzítások mértékének, biztosan kifogásolná,
hogy ilyen módon felhasználja őt.
Tudom, hogy Magyarország újonnan elfogadott Alaptörvénye nem felel meg az
ízlésének. Ennek okai részben lehetnek szakmaiak, de én úgy látom, többnyire
személyesek és politikaiak. A Parlament szándéka az új alkotmány megalkotásával
az volt, hogy kifejezze magyarok millióinak akaratát, akik a törvényhozás tagjait
megválasztották. A választások előtt Orbán Viktor a közszolgálati televízióban
és különféle nyilvános rendezvényeken többször megismételte, hogy
Magyarországnak új, állandó alkotmányra van szüksége, olyan tiszteletre méltó
alkotmányra, amely kifejezi a nemzet egységét. Őszintén szólva meglep, hogy
tagadja ezt a tényt.
Ennél is meglepőbb, hogy Ön a magyar kormány példátlan felhatalmazását és a
korábbi választási törvény arányosságát továbbra is valamiféle tisztességtelen
előnynek tartja, amire a Fidesz a 2010-es választásokon tett szert. – Engedje
meg, hogy néhány kérdést tisztázzak. A Fidesz–KDNP lista 2010-ben 2,7 millió
szavazatot kapott. Egyetlen másik pártlista sem kapott ennyi szavazatot az
elmúlt 22 évben. Másodszor, ha úgy gondolja, hogy a Fidesz indokolatlan
előnyhöz jutott azáltal, hogy a mandátumok 68%-át nyerte el a szavazatok
53%-ával, mit mondana a Szocialista Párt 1994-es győzelméről, amikor az a
szavazatoknak csak 33%-át, de a parlamenti mandátumoknak 54%-át nyerte el? 1990
óta hat demokratikus választásra került sor, de nem emlékszem arra, hogy
egyetlen felelős megfigyelő is komoly aggodalmainak adott volna hangot az
eredményeket illetően. Vitathatnánk – és megtettük –, hogy ez a rendszer
felülvizsgálatra szorul-e 20 évvel kialakulása után. Ez egy jogos felvetés. De
a kormány legitimitásának visszamenőleges megkérdőjelezését visszautasítom.
De először vizsgáljuk meg azt a kérdést, hogy az alkotmányt »titokban írták« és
azt az állítását, amely szerint »sem az ellenzéki pártok, sem civil szervezetek,
sem a közvélemény semmilyen befolyást nem gyakorolt az alkotmányozás
folyamatára«. Az igazság az, hogy az Alaptörvény kidolgozásának folyamata
nyilvános volt, amelyet Ön személyesen is nyomon követhetett volna – másokkal
együtt, akik ezt meg is tették – a bizottság nyilvános ülésein való
részvétellel vagy az Alkotmány-előkészítő bizottság honlapján keresztül, amely
nyilvánosságra hozta a civil szervezetektől és másoktól (országgyűlési
biztosoktól, országos önkormányzattal rendelkező nemzetiségektől, a tudományos
szférából, magánszemélyektől, egyházaktól, környezetvédő szervezetektől, stb.)
érkezett közel kétszáz írásos beadványt. Az előkészítő bizottság minden egyes
pártot felhívott, hogy kérje fel az általuk megfelelőnek tartott civil
szervezetek véleménynyilvánításra. Minden egyes párt élt is ezzel a
lehetőséggel, és végül több mint ötven nonprofit szervezet, egyén és
közhivatalt ellátó személy nyújtotta be a véleményét, valamint több mint
száznegyven további javaslat érkezett be önkéntes alapon. Ezen túlmenően minden
magyarországi állampolgár kapott egy kérdőívet az abban a szakaszban még
eldöntetlen, az ország ügyei szempontjából kulcsfontosságú kérdésekről (pl. a
fiatalkorúak szavazati joga, a család védelme, a határon túli magyarokra
vonatkozó kérdés, az ország természeti erőforrásainak védelme, stb.). Közel
egymillióan küldték vissza az ívet véleményükkel. Válaszaikat a végleges
tervezet kialakításakor figyelembe vettük. Minden egyes parlamenti párt
frakciója és minden független képviselő felkérést kapott arra, hogy nyújtsa be
alkotmánytervezetét, de ilyen tervezetet csak a kormánypártok – a Fidesztől és
a KDNP – és egy független képviselő, Szili Katalin (a Parlament volt
szocialista házelnöke) nyújtott be. Sajnos az ellenzéki pártok úgy döntöttek,
hogy politikai okból kivonulnak a bizottság munkájából, valószínűleg abban
bízva, hogy ez az egész folyamat legitimitását aláássa majd. Más szóval
megtagadták, hogy hozzájáruljanak a nemzet első demokratikusan elfogadott
alkotmányához. Rendkívül tisztességtelennek tartom a Fidesz hibáztatását az
ellenzék viselkedéséért.
Másodszor, Ön igyekszik amellett érvelni, hogy »a módosított új alkotmány
szerint egyetlen intézménynek sincs joga az egypárti kormány számos fontos
jogkörének ellensúlyozására«. Később azonban amellett érvel, hogy egy
kormányváltás valószínűtlen bekövetkezése esetén az állítólag Fideszhez hű
ombudsman, Médiatanács, Országos Bírói Hivatal, Kúria, Alkotmánybíróság,
Nemzeti Bank, stb. lehetetlenné tenné az új szocialista vagy liberális kormány
részére, hogy végezze a dolgát. Félretéve indokolatlan megjegyzését, hogy
Magyarország »egypárti« állam, hogyan lehetnének ezek a közhivatalok hirtelen
olyan erősek jövőre, ha ma nem azok? Most akkor van vagy nincs erejük ahhoz,
hogy korlátozzák a kormányt? Vagy azt állítja, hogy e hivatalok viselői
egyikében sincs semmi szakmaiság, méltóság, vagy erkölcs?
Jogtudósként bizonyára tisztában van az »egypárti kormány« és a két párt által
vezetett kormány közötti különbséggel. Magyarországon az utóbbi a helyzet.
Lehet, hogy a Fidesz és a KDNP hasonló politikai alapelveket vall, de független
pártvezetésük és önálló politikai platformjuk van. A kereszténydemokrata
választópolgárok iránti tiszteletből ezért tisztelettel kérem Önt, hogy ne
alkalmazzon valótlan minősítést a kormánnyal kapcsolatban.
Harmadszor, a negyedik módosítással kapcsolatban azt mondja, hogy az »konkrétan
visszaállítja szinte az összes, olyan Fidesz kormány által hozott, vitatott, új
törvényt, amit az Alkotmánybíróság elkaszált«. Biztos vagyok benne, hogy
olvasta mindazt a több száz oldalt, ami az AB idevonatkozó döntéseihez
kapcsolódik, a jogi magyarázatukat, a részletes jogi érveiket, ezért még inkább
zavarba ejtő, hogy még ezek után is figyelmen kívül hagyja a tényeket. A
bíróság majdnem minden komolyabb döntése, amelyre Ön hivatkozik (egyházügyi
törvény, átmeneti rendelkezések, közterületek használata, stb.), kifejezetten
felhatalmazta a Parlamentet, hogy hozzon törvényeket annak érdekében, hogy az
általa megadott irányelveket követve tisztázza a jogi helyzetet és töltse be a
megsemmisített rendelkezések nyomán keletkezett joghézagot. A Parlamentnek
alkotmányos kötelezettsége volt arra, hogy újraszabályozza ezen kérdéseket,
különben egy olyan ex lex helyzetet teremtett volna, ami teljes jogbizonytalanságot
eredményezett volna. Az a tény, hogy a Parlament úgy döntött, hogy ezen fontos
szociális kérdések alapelveit a Alaptörvénybe emeli, csupán elvi döntés
kérdése. Ugyanolyan elvi döntés ez, mint az, hogy a kaliforniaiak a gépjárművek
forgalmi adóját, az arizónaiak az állami bányafelügyeleti hivatal viselését, az
alaszkaiak a halászati és a hajózási jogokat, a georgiaiak a lottó és a bingó
szerencsejátékokat, a floridaiak a vemhes sertések kegyetlen és
embertelen tartását állami alkotmányaikban szabályozzák.
Negyedszer, folyamatosan visszautal az actio popularis intézményére, amely
alapján bármely magyar állampolgár jogorvoslati kérelmet nyújthatott be az
Alkotmánybírósághoz bármilyen törvénnyel kapcsolatban, még akkor is, ha az
adott törvény őt egyáltalán nem érintette, mintha ez lenne a bíróság hatalmának
valamiféle litmusz-tesztje. Én megértem, hogy néhányan nagy becsben tartják ezt
az intézményt, és ezt teljességgel el is fogadom, de az Alkotmánybíróság saját
maga kérte e gyakorlat megszüntetését. Idézem az Alkotmánybíróság elnökének a
levelét, melyet az előkészítő bizottsághoz intézett: »A szabályozás
egyértelmübb lenne, ha az Alkotmányban nem szerepelne az actio popularis
lehetősége, a kérelmezők körét törvény határozná meg, a kérelmezést pedig jogi
érdekhez kötné.«
Ötödször, azt írja, hogy »az Országos Bírói Hivatal elnökének megadni azt a
jogot, hogy a rendes bírósági eljárás keretein kívül saját hatáskörben
dönthessen arról, melyik bíróság tárgyaljon egy adott ügyet, sokak számára – ideértve
engem is – a jogállamiság végét jelenti Magyarországon.« Visszafogottabban..
Ennek az igen merész állításnak a megfogalmazásakor elfelejti megemlíteni, hogy
egy bírósági ügy áthelyezése csak abban az esetben kezdődhet meg, ha azt az
ügyet eredetileg tárgyaló bíróság kezdeményezi. Ez nem egy fentről lefelé,
hanem egy lentről felfelé végbemenő folyamat. Továbbá, az új alkotmányos
rendelkezés szerint nem egyedülálló ügyek, hanem csak ügycsoportok – melyek
sarkalatos törvény által kerülnek meghatározásra – helyezhetők át más
bíróságra.
Azt is elfelejtette megemlíteni, hogy az Országos Bírói Hivatal vezetője csak
akkor dönthet az ügyek áthelyezése mellett, ha a 15 tagú Országos Bírói Tanács
ilyen ajánlást fogalmaz meg, és ha a felek elégedetlenek a döntéssel, akkor van
fellebbezési lehetőségük. Mellesleg ez a rendelkezés annak a bírósági
törvénynek a része, amely az Egyesült Államok és az Európai Unió szakmai
ajánlásaira figyelemmel módosult. A magyar bíróságokra tavaly beérkezett, több
mint egymillió új ügyből csupán 41 ügyet helyeztek át, közülük is 31 gazdasági
ügy volt. Ennek oka, hogy a legtöbb gazdasági ügy a budapesti bíróságok
hatáskörébe esik, amelyek az ilyen ügyek 78 %-át tárgyalják. Ez egy olyan
hatalmas ügyteher, amely magyaüázat is arra, miért fordult elő oly gyakran,
hogy az ilyen ügyek tárgyalása 3-5 évig vagy annál is tovább húzódott.
Összehasonlításképp, a tavaly áthelyezett ügyek felében még abban az évben
döntés született, a másik felét pedig olyan bíróságok kapták meg, amelyek
hasonló típusú ügyekkel, hasonló ügyszakban, kevésbé leterheltek voltak – egy
apróság, amelyet szintén elfelejtett figyelembe venni, mikor statisztikáját
bemutatta.
Hatodszor, Ön súlyos hibát követ el, amikor a Költségvetési Tanáccsal
kapcsolatban azt mondja: »joga van megvétózni minden olyan jövőbeli
költségvesést, amely növeli az államadósságot«. A jelenlegi szabályozás az
adósság relatív, GDP-hez viszonyított arányára utal, ami teljesen más,
mint az adósság nominális növekedése, mert ha a gazdaság normál ütemben
növekszik, ez a cikkely nem akadályozza meg az államadósság növekedését.
Egyébként az EU új költségvetési keretprogramja is kimondja, hogy, ha az
államadósság meghaladja a GDP 60%-át, és az adósság 1/20-ad részét kitevő, éves
adósságcsökkentési cél három éven keresztül nem teljesül, akkor az adott ország
túlzottdeficit-eljárás alá vonható. Egy gazdasági válság közepén ne rójuk fel a
Parlamentnek, hogy megteremti a lehetőséget az olyan költségvetés
megvétózására, amely folytatná a magyarok következő generációinak csődhelyzetbe
taszítását.
Természetesen nem tudok kitérni az összes kérdésre, amelyet hosszú okfejtésében
taglal, éppen ezért csatolok ehhez a levélhez egy technikai megjegyzést, amely
megmagyarázza a módosítás főbb részeivel kapcsolatos jogi érvelést és azok
hátterét, amit reményeim szerint ugyanolyan alaposan tanulmányoz majd, ahogy
más forrásokat is.
Tisztelt Scheppele Asszony!
Azon folyamatos erőfeszítései, hogy Magyarországot egy zsarnoki
»Frankensteinként« fesse le, azt a gyanút keltik bennem, hogy tudományos
értekezéseit személyes, politikai, vagy más megfontolások hatják át.
Természetesen szabadon, kénye-kedve szerint értelmezhet minden magyarországi
eseményt, de el kell fogadnia, hogy a szabadon megválasztott országgyűlés által
képviselt magyar emberek azok, akik végső soron saját ügyeik – értékeik
és hagyományaik – döntőbírái. Ez egy olyan alapelv, amelyért nagyon keményen
megharcoltunk, és amelyet a jövőben is meg fogunk védeni.
A tények elferdítésén alapuló Magyarország elleni kampánya, valamint a
megalapozatlan vélemények ismételgetése nem fognak minket elriasztani attól,
hogy azt tegyük, ami szerintünk jó Magyarországnak és a magyar embereknek, akik
nekünk a cselekvésre felhatalmazást adtak.”